17. rész Korház..

Sziasztok!! Jöttem az új résszel. És ezúton kívánok mindenkinek kellemes husvéti ünnpeket és sok locsolót!!! :D  Jó olvasást és további szép napot nektek....







"-Nem tudtam hogy egy ilyen verekedésből életveszély is lehet...."

-És mondja csak meddig tartják kómában? Belehet menni hozzá?  -bocsánatot szerettem volna kérni tőle bár tudtam hogy nem hallja. Igazából nem is nagyon érdekelt hogy hallja e vagy sem. Vele szerettem volna lenni..

-Addig amíg szükséges kómába kell tartani. A törött csontoknak be kell forniuk mivel ezek okozzák a legnagyobb fálydalmat számára. Aztán még ott vannak azok a mély vágások amelyekből még mindíg dől a vér. Persze be lehet menni de csak akkor ha bírja a látványt. Nem akarunk több beteget már így is sok van. Az ápolónők óránként fogják újra kötözni a sebeket addig viszont ki kell jönnie.  -azzal tovább is ment. Bementem azon az ajtón amin kilépett az előbb. Noaht gépekre kötve találtam nyakig betakarva. Csak a gép pittyegése hallatszott a szobában. Noah holt sápadt volt. Az arcán itt ott be volt kötve. Mind átázott. Csupa vér volt.  Oda mentem az ágyához és megfogtam a kezét. Meg pusziltam az arcát.

-Noah én nagyon sajnálom. Én nem akartam.  -könnyeim gyors folyóként hullottak a szememből.  Takarójára hajtottam a fejem és úgy maradtam míg nem egy ápoló lépett be. Udvariasan kitessékelt a szobából én pedig kimentem addig a váróba meginni egy kávét. Az ujjaim remegtek ahogy megfogtam a forró kávéval teli poharat. Lassan szürcsöltem az italt. Még mindíg nem akartam elhinni. Minden olyan gyorsan történt. És miattam.......

... Végig bent voltam Noah-nál. A nővér vagy 5 ször kicserélte a kötéseket de még mindíg nem állt el a vérzés. Mikor legutóbb kijöttem tőle a szülei épp akkor jöttek be sápadtan és kisírt szemmel..

-Szia Sam. Hogy van Noah? Hol van?  Mi történt? Életben van? -kérdések száza hagyta el az édesanyja száját. Én csak a levegőt kapkodtam és már már zokogtam.

-Megműtötték. Súlyos az állapota. Most cserélik a kötéseket mert még mindíg vérzik. De bemehetnek hozzá miután kijött a nővér.. -mondtam olyan érthetően amennyire tudtam.

-Köszönjük hogy vigyáztál rá amíg mi beértünk. -mondta most az édesapja majd minketten megöleltek. Miután kijött a nővér hagytam hogy most ők vegyék át a helyem. De nem akartam ott hagyni.

 Hirtelen rezegni kezdett a mobilom. A kijelzőn Megan neve állt. Gyorsan felvettem...

-Szia Megan. mondjad..

-Szia Sam. Most mentek el a rendőrök és magukkal vitték Harryt.. Bilincsben. -földbe gyökerezett a lábam. Tudtam hogy ez lesz de akkor is.. Harry a barátom. Mit is beszélek?! Hisz majdnem megölte azt az embert akit szeretek.

-Aki képes össze verni a barátomat akit ráadásul szeretek az a börtönbe való. Legalább a rendőrök meg mentették tőlem. Mert én nem kíméltem volna meg az életét az biztos..... -mondtam dühösen..

-Jól van igen megértem. De Sam. Amit tett azt csakis érted tette. Szeret téged Sam. Ezzel megmutatta hogy érted bármire képes. Még ölni is képes érted.

-És még a pártját fogod Megan? Egy gyilkosnak? -keltem ki magamból.

-Ő nem gyilkos. Nem halt meg Noah. Ezt te is jól tudod.

-Még nem. Úgy megverte hogy 4bordája eltört az arca már nem lesz olyan szép mint volt. Már soha nem lesz a régi. Szóval egy  énjét megölte úgy hogy joggal nevezem őt gyilkosnak.... -ezzel kinyomtam a telefont. Nem volt kedvem tovább veszekedni. De tudtam hogy mihez lenne kedvem.. Levetni magam egy hídról..... Tudtam hogy Megannak igaza van. Hogy Harry megtenne értem mindent. De akkor is megérdemli a sorsát.........









*Vera*