17. rész Korház..

Sziasztok!! Jöttem az új résszel. És ezúton kívánok mindenkinek kellemes husvéti ünnpeket és sok locsolót!!! :D  Jó olvasást és további szép napot nektek....







"-Nem tudtam hogy egy ilyen verekedésből életveszély is lehet...."

-És mondja csak meddig tartják kómában? Belehet menni hozzá?  -bocsánatot szerettem volna kérni tőle bár tudtam hogy nem hallja. Igazából nem is nagyon érdekelt hogy hallja e vagy sem. Vele szerettem volna lenni..

-Addig amíg szükséges kómába kell tartani. A törött csontoknak be kell forniuk mivel ezek okozzák a legnagyobb fálydalmat számára. Aztán még ott vannak azok a mély vágások amelyekből még mindíg dől a vér. Persze be lehet menni de csak akkor ha bírja a látványt. Nem akarunk több beteget már így is sok van. Az ápolónők óránként fogják újra kötözni a sebeket addig viszont ki kell jönnie.  -azzal tovább is ment. Bementem azon az ajtón amin kilépett az előbb. Noaht gépekre kötve találtam nyakig betakarva. Csak a gép pittyegése hallatszott a szobában. Noah holt sápadt volt. Az arcán itt ott be volt kötve. Mind átázott. Csupa vér volt.  Oda mentem az ágyához és megfogtam a kezét. Meg pusziltam az arcát.

-Noah én nagyon sajnálom. Én nem akartam.  -könnyeim gyors folyóként hullottak a szememből.  Takarójára hajtottam a fejem és úgy maradtam míg nem egy ápoló lépett be. Udvariasan kitessékelt a szobából én pedig kimentem addig a váróba meginni egy kávét. Az ujjaim remegtek ahogy megfogtam a forró kávéval teli poharat. Lassan szürcsöltem az italt. Még mindíg nem akartam elhinni. Minden olyan gyorsan történt. És miattam.......

... Végig bent voltam Noah-nál. A nővér vagy 5 ször kicserélte a kötéseket de még mindíg nem állt el a vérzés. Mikor legutóbb kijöttem tőle a szülei épp akkor jöttek be sápadtan és kisírt szemmel..

-Szia Sam. Hogy van Noah? Hol van?  Mi történt? Életben van? -kérdések száza hagyta el az édesanyja száját. Én csak a levegőt kapkodtam és már már zokogtam.

-Megműtötték. Súlyos az állapota. Most cserélik a kötéseket mert még mindíg vérzik. De bemehetnek hozzá miután kijött a nővér.. -mondtam olyan érthetően amennyire tudtam.

-Köszönjük hogy vigyáztál rá amíg mi beértünk. -mondta most az édesapja majd minketten megöleltek. Miután kijött a nővér hagytam hogy most ők vegyék át a helyem. De nem akartam ott hagyni.

 Hirtelen rezegni kezdett a mobilom. A kijelzőn Megan neve állt. Gyorsan felvettem...

-Szia Megan. mondjad..

-Szia Sam. Most mentek el a rendőrök és magukkal vitték Harryt.. Bilincsben. -földbe gyökerezett a lábam. Tudtam hogy ez lesz de akkor is.. Harry a barátom. Mit is beszélek?! Hisz majdnem megölte azt az embert akit szeretek.

-Aki képes össze verni a barátomat akit ráadásul szeretek az a börtönbe való. Legalább a rendőrök meg mentették tőlem. Mert én nem kíméltem volna meg az életét az biztos..... -mondtam dühösen..

-Jól van igen megértem. De Sam. Amit tett azt csakis érted tette. Szeret téged Sam. Ezzel megmutatta hogy érted bármire képes. Még ölni is képes érted.

-És még a pártját fogod Megan? Egy gyilkosnak? -keltem ki magamból.

-Ő nem gyilkos. Nem halt meg Noah. Ezt te is jól tudod.

-Még nem. Úgy megverte hogy 4bordája eltört az arca már nem lesz olyan szép mint volt. Már soha nem lesz a régi. Szóval egy  énjét megölte úgy hogy joggal nevezem őt gyilkosnak.... -ezzel kinyomtam a telefont. Nem volt kedvem tovább veszekedni. De tudtam hogy mihez lenne kedvem.. Levetni magam egy hídról..... Tudtam hogy Megannak igaza van. Hogy Harry megtenne értem mindent. De akkor is megérdemli a sorsát.........









*Vera*

16.Rész.-Életveszély

Hy Girl's meghoztam az új részt :*














"Rendőr autó hangját hallottam. És attól félek hogy Harry és Noah össze verekedett. - hadarta el kétségbeesetten. Majd én is meg hallottam a szirénát. De nem csak rendőr autó volt hanem mentő is. Ez is miattam történt. Minden az én hibám."Megant ott hagytam és lerohantam hogy megnézzem mi történik oda kinn.Az ajtó előtt megálltam és szuszogva fogtam meg a kilincset.Bevallom féltem kinyitni az ajtót.Nyikorogva nyílt a fa ajtó.Sokkolt ami fogadott.Noah vére Harry újpercein piroslanak.Noah-t pedig újra élesztik.Szemem megtelt könnyel és a földre rogytam.Mind az én hibám.Ön gyűlölet lángolt fel bennem.Ezt viszont hanyagolnom kellett oda rohantam Noah-hoz és fogtam a kezét.


-Noah.-Kiabáltam neki, mivel nem lehetett semmit sem  hallani a szirénáktól és a felriadt kutya ugatásoktól.Nem reagált rá.Ekkor a 2 méterre mögöttem lévő Harry-re felnéztem.Érezni lehetett az alkohol szagát rajta.Szembe nézett velem majd lesütöttem szemeimet és visszafordultam Noah-hoz.Nem érdekel Harry,tönkre tette az életemet,és majdnem megölte az exemet.Megan a hátam mögé rohant és letérdelt mellém.Kirázott a hideg ahogy láttam hogy Noah teste teli van zuzódásokkal,nyílt sebekkel amiből szivárgott a vér.Féltem hogy túl sok vért veszít míg megpróbálják újból éleszteni.


-Nem lessz semmi baj.Nyugi.-Nyugtatott.

-Megan.Mi az hogy nyugi?Lehet Noah meghal.-és ismét sírásba kezdtem.Ekkor megszólalt a pulzus mérő.Sikerült.Milliónyi tonna felszabadult bennem mikor pityegett az a kis műszer és újra lélegzett a fiú.A mentők felkapták a hordágyra és azonnal betették a kocsiba.Ahogy menni akartam az autóhoz Harry mellett mentem el,megfogta a kezemet próbált egy helyben tartani de én kirántottam a kezemet enyhén véres kézfejei közül majd még ránéztem egy szánalmas tekintettel és otthagytam.


*****


4 óra telt el.A nővér nyugodtan tolta ki a beteget a műtőből.Majd betolta az egyik kórterembe.Miután kijött onnan oda mentem hozzá.


-Jónapot.Ha annak lehet mondani.Noah Payne-nek milyen az állapota ha megkérdezhetem?-Sokkal jobban izgultam a válaszán mint eddig.

-Jónapot.Igen persze.Noah állapota életveszélyes sajnos.Mikor behoztuk nagyon sok vért vesztett és nyílt sebek , zúzódások is találtunk a teste egyes pontjain és 4 bordatörése van neki.Egyenlőre mesterséges kómában tartjuk mert túl nagy lenne neki a fájdalma ha ébren lenne.

-Értem.Köszönöm az infót.-Nem tudtam hogy egy ilyen verekedésből életveszély is lehet....

15. Rész Hogy mi?!

Sziasztok!!!! Hoztam az új részt!! Kicsit rövid lett de szerinetem annál fordulatosabb. Amugy már az előző rész kirakása után hozzá kezdtem de nem volt rá idöm kijavítani a szövegeben a hibákat úgy hogy bocsánat hogy ilyen későn hozom.Jó olvasást!!!! ;) Véleményt írjatok!!!!!






Elbaszok mindent... Nyugtáztam le magamban.. Arcomat párnámba furva sírtam.. Ugy egy órát töltöttem összeroskadva az ágyamon. Kavaroktak bennem az érzelmek. Gondolkoztam, gondolkoztam és gondolkoztam.. Hogy min? Az bizony jó kérdés. De hirtelen eszembe jutott valami amit nem tudtam kiverni a fejemből. Tudtam hogy rossz ötlet de valami nagyon hajtott. Valami ami megakadályozta hogy máshogy tegyek.  Elmegyek és beszélek Harry-vel.  Hihetetlen gyorsasággal kipattantam könnyben úszó ágyamból. Kifésültem kócos hajam, átöltöztem felkentem magamra egy kis sminket. Ezután indultam. Beültem frissen szerzett kocsimba amit apámtól kaptam. Beindítottam majd ráléptem a gázra. Benyomtam a rádiót hogy az elterelje zűrös gondolataim. De nem nagyon segített. Gyorsabban hajtottam a megengedettnél és pár pirosan jelző táblán is áthajtottam figyet hányva a törvényekre.

Mikor megérkeztem Zayn nyitott ajtót. Ezen nagyon meglepődtem.

-Hello! Hol van Harry? Beszélnem kell vele! De sűrgősen!! -jelentettem ki zsebre tett kézzel.

-Szia Sam. Öhm elment kiszellőztetni az agyát. Bocs ha megbántalak de mit csináltál vele? Teljesen magába fordult. Haza jött beviharzott a szobájába becsapta az ajtót és ott üvöltött egyet ami nagyon fura volt tőle, aztán gondolom átöltözött. Kijött a konyhába míg mi a fiukkal kártyáztunk. -mutatatott hátra az ujjával. - Kivett a hűtőből pár italt aztán  amijen hamar jött olyan gyorsan hagyta el a házat azzal a címszóval hogy "gondolkodnia kell,,.. Majd vitte a kocsiját és elment. Ilyennek még soha nem láttam. Mi történt?

-Hát bocsi hogy ezt mondom de ez csak kettőnkre tartozik. -vakartam a fejem lelkiismeret furdalással. - Nem tudod véletlenül mégis hova mehetett?- kérdeztem végül aggódva.

-De van egy tippem. Elvigyelek? Kérlek hadd menjek el a fiúk már kibirhatatlanok. Főleg Louis a répás storiaival. -fújt egyet majd a válaszra várt. -Meg úgy is ki szerettem volna próbálni a piros ferrarid. -nézett a hátam mögé ahol a kocsim parkolt.

-Igen persze. Nagyon hálás lennék érte. -mondtam majd megindultam az autó felé.

-Jajj. Sam... Tudsz várni egy kicsit amíg rendbe hozom magam?

-Hát persze de légyszi csipkedd magad!!

Zayn gyorsan átöltözött. Az úton nem sokat beszéltünk.Megkérdeztem tőle hogy miért vannak Harry házában hogy ne legyen kínos a csend. Mire ő azt mondta hogy mert rendezett egy kisebb baráti bulit de hát ebből már nem lesz semmi. Ez is az én hibám. Nem csak az én életem rontottam el hanem két fiúét is akik ráadásul közel álltak a szívemhez.Nagyon közel.  A tájat néztem ami kezdett egyre ismerősebb lenni. Aztán beugrott ahogy megláttam azt a kis tavat.Ide hozott mikor, mikor még nem ismertem igazán és volt olyan jó lelkű hogy elhozott a korházból. Majd megkért hogy jöjjek ki vele a tóra. Emlékek törtek fel bennem. Emlékeztem a félelemre ami elfogott amikor behajtott a köves útra. Egy lélek sem volt a környéken ahogy most sem. Az első csókunk. Igen itt történt meg. A kocsi megállt egy másik melett ami bizonyára Harry-é lehetett.

-Akkor most mi legyen? -kérdezte Zayn.

-Vidd a kocsit valószínű hogy Harry visz haza. Ha meg nem akkor telefonálok. -mondtam ajtót nyitva.

-Oké...

Kiszálltam. Meg vártam míg elhajt aztán szememmel kutatni kezdtem Harry göndör haja után hátha meglátom valahol. Ahogy a tó felé közeledtem meg is láttam. Velem háttal állt és az eget kémlelte. Kezében egy jó nagy üveget tartott. Erős szesz szag ütötte meg az orromat. Teqila. Ismerem ezt a szagot. Apám kedvenc itala. Harry melett még három üveg feküdt a földön. Hál Isten azok még teli voltak.Ahogy állt ott hirtelen elfelejtettem hogy mégis mit akarok mondani, vagy hogy egyáltalán miért jöttem el hozzá.

-Harry. -szólítottam halkan. De elég volt ahhoz hogy meghallja. Megfordult majd rámnézett. Sóvárgó szemei megigéztek. Sírás kerülgetett igyekeztem küzdeni ellene.  Arca pirospozsgás volt. Édesen rám mosolygott majd meg döbbenés jelent meg az arcán.

-Sam? Te vagy az?  Mit keresel itt? Honnan tudtad hogy itt vagyok? -közelebb lépett. És egyre közelebb és közelebb jött. Az üveget leejtette a földre ami nagy huppanással ért földet... -Ha ez egy álom vagy csak képzelem akkor használjuk is ki. Nem igaz??  - mondta. Ebből láttam hogy kicsit megártott már neki az alkohol. A szemeiben mégis láttam hogy még józan. Már csak egy hajszál választotta el a szánk. Majd az a töredéknyi távolság is megszünt. Csókja forró volt érzelemmel teli. Ez még Noah csókjait is felül múlta. Amit fájó szívvel vallottam be magamnak.  Hosszan csókolt  és én nem ellenkezdtem.Túl jól esett. Két kezemmel átfogtam a nyakát majd csókunk közben elkezdtem a haját babrálgatni. Csókunk csak akkor szakadt meg mikor már mindketten levegőért esdekeltünk . Nem engedett el szorosan magához vont. Mellkasába fúrtam az arcom. Elkezdte a nyakamat csókolgatni mialatt kezei a pólómat húzták le lázas testemről. Most már egyszál melltartóban öleltem miközben ő csókokkal kényeztette a nyakam.Abba hagyta majd számat kutatva ezt súgta.: ÉN SZERETLEK  SAM!!!!! Megtalálva ujabb csókot kaptam. Lázas vágytól fütött csók volt. Szép lassan húztam a pólóját felfedezve szépen kidolgozott izmait. Újra hajába túrtam mire ő kezem után nyúlt. Mikor megtalálta össze kulcsolta kezünket.  Aztán újra eltávolodott.

-Sam. Sam ,Sam Mond hogy nem álom! -egyre csak ezt hajtogatta.

-Nem persze hogy nem.... -mondtam nyugtatgatva. Aztán már csak a nevemet mondta.


Kipattant a szemem. A szobámba voltam. Megan tornyosult felém. A nevemet mondogatta. Ezt álmodtam volna? Mégis miért érzem úgy hogy bárcsak megtörtént volna mind ez? Ujabb könycsepp szánkázott le az arcomról.

-Sam. Mi történt? Már kerestelek. Mindenki elment. A fiúk kiviharoztak és elmentek. De félek. Rendőr autó hangját hallottam. És attól félek hogy Harry és Noah össze verekedett. - hadarta el kétségbeesetten. Majd én is meghalottam a szirénát. De nem csak rendőr autó volt hanem mentő is. Ez is miattam történt. Minden az én hibám..........





*Vera*

14.Rész-Elbasztam mindent

Heey Girl's :3


Tudom mostanába nagyon sok időközönként teszek fel részt de igyekzek.<3

*Julcsi*







"Jajjj most mi lessz?"Másodpercek teltek el míg csak nem Noah kiviharzott a szobából.Nem tétováztam kitápászkodtam majd amikor az ajtóhoz érve rá pillantottam Harry-re aki bánó és aggódó arckifejezéssel nézett a szemembe.Se én se ő nem tudta most milessz.Gyorsan Noah után iramodtam a folyosó végén láttam jobbra elkanyarodni.Férfi mosdó.Nem érdekel bemegyek,ez fontosabb annál hogy most bármi szabályt vagy valami hülyeséget megszegjek.Ez most fontos,a kapcsolatom múlik rajta.


-NOAH!!!-Kiabáltam amikor jobbra fordultam be a férfi wc-be.-Noah.-Szólaltam meg és megálltam az ajtóba és ő csak némán sírt.Mindigis érzékeny természete volt.Nagyon megbántottam.De csak félre értette.Nem történt köztünk semmi.Legalábbis az előbb.

-HAGYJ BÉKÉN!-Üvöltött rám.Megértettem hogy dühös és szomorú egyben de nem fogom otthagyni.Nem akarom elveszíteni.


-De Noah,kérlek had magyarázzam el!-Emeletem meg a hangom.

-Nincs itt mit megmagyarázni.Láttam amit láttam,a szemenek nem tudsz hazudni Sam,fogd fel!


-De...

-NINCS SEMMI DE!MENJ INNEN KÖZTÜNK MINDENEK VÉGE!


-De Noah.-Kezdtem el sírni.

-NINCS SEMMI DE MÁR MONDTAM.TŰNJ A SZEMEM ELŐL!-Ekkor mégjobban elkezdett sírni.Csak álltam és homályosan néztem magam elé mivel a könnyt nem engedtem szabad útra.Már percek óta voltam ott néma,kínos csendben.Csak a sírást lehetett hallani.-Sam mondtam valamit!Süket vagy?!!

-Kirohantam a mosdóból egyenesen a szobámba.Harry még mindig ott ült az ágyon és csak nézett ahogy beléptem a a szobába.

-Harry.Takarodj innen!-Csattantam fel.Döntésem teljesen jogos, és igazságos volt mivel Harry miatt van mind ez.

-Sam kérlek bocsáss meg.-Suttogta halkan.

-Harry kérlek menj innen.MOST!-Emeltem fel a végén a hangomat.Harry nem tétovázott szedte a lábait kifelé.Bezártam az ajtót és csak párnába ordítva sírtam.Noah mindig megértett és sose csinált volna ilyet velem.Én pedig megtettem.Ekkor jöttem rá ugyan olyan hibás vagyok mint Harry.Mert nem lenne ez ha nem engedtem volna neki ezt az egészet.Elbaszok mindent.Kiváncsi vagyok Noah mire gondolt mikor meglátott minket.........

13. Rész-Most mit tettem??

Sziasztok Csajszik! Bocsánatot kérek hogy ilyen soká hozom az új részt, de teljesen belefeledkeztem a dolgaimba..... Azt sem tudom már hogy hol a fejem... Na de mindegy is.. Köszönjük a díjat!!! Nagyon meglepődtem mikor megláttam. Köszönjük!!!  http://harry-styles-fanfictswaganddark.blogspot.sk/p/dijak.html    ..Remélem tetszeni fog ez a rész is.. :D  Jó olvasást és további szép napot / estét!!!!!




"Több mint barátság,de kevesebb mint szerelem"Így igaz.....................
érzek valamit Harry iránt. De hogy mit az számomra is rejtély.Szerelmet? Vagy csupán csak barátságot kicsit megfűszerezve? Én tudom hogy Noah-t szeretem. Tudom hogy számára ez a szerelem egy nagyon komoly dolog. Sokat jelent neki ez a kapcsolat. Egy ilyen hűséges férfival még soha nem találkoztam mint ő. A szülei már kiskorában arra tanították hogy legyen hűséges, tisztelettudó stb, stb..... Ez olyasmi lehet számára mint a két kőbe vésett 10 parancsolat.

-Sam, Sam itt vagy? -Harry kimeresztett szemekkel néz rám. Még mindíg az ölében ülök. Most tiszta hülyének érzem magam.

-Öhm. Khm. Igen. -köszörültem meg a torkom, s nyögtem ki azt az egy szót. -Megyek és lezuhanyozok. -ezzel kimászok az öléből és a fürdőbe veszem az irányt. A frissítő zuhanyzás nagyon jó volt. Mikor kijöttem a fürdőből kiszállt a gőz. Ahogy vissza néztem rám tört a nevetés. Szaunát csináltam a fürdőből. Ekkor jelent meg Megan.

-Ez igen. Te aztán nem spóroltál a meleg vízzel. Nem is baj régen szaunáztam már. 

-Bocsi. Csak egy kicsit elengedtem magam. Kipróbálhatnád te is. -Megan csak mosolygott és belépett a gőzzel teli fürdőbe. 

-Jajj. Megan! Még itt van Harry? -kérdeztem.

-Már elment. Azt mondta hogy holnap jön és segíti megfőzni a karácsonyi vacsira a dolgokat. El kél a segítség.

-Ja igen persze el is felejtettem. Holnap karácsony. Hol jár az agyam?! Még be se csomagoltam az ajándékokat. -hát jó. Most maradhatok fent éjfélig becsomagolni a cuccust. Kellett nekem elfelejteni.

Miután sikerült az ajándékokat egytől egyig becsomagolni lefeküdtem aludni. Már majdnem elaludtam az egyik csomagoló pappiron. Ahogy lehunytam a szemem már el is aludtam.


Másnap reggel......

Mikor felkeltem Megan már kint sürgölődött a konyhában. 

-Jó reggelt álomszuszék. A halacskák rád várnak. Már alig várják hogy megpucold őket. Ja és vigyázz mert egy párat még fejbe kell kólintani. Nagy harcosok ezek. Ma reggel hozta őket Harry. Én még hozzá sem nyúltam még a zacskóhoz sem. Nem szeretek boncolni. És a halat is utálom szóval csak te vagy az aki harcba száll velük. Hajrá!!!! -az arcomat látva elkezdett röhögni..

-Te most komolyan gondolod hogy egy hallal fogok bohóckodni?! Hát ezt elcseszted kismaci korodba. -viccelődtem vele. -Én is utálom a halat. Hol van Harry majd megcsinálja ő? És mikor hozta a halat?

-1. Nem maci voltam hanem egy inci pinci kis baba. Aki olyan cuki volt hogy ha meglátnál kicsiként össze pisilnéd magad. 2.Harry már fél 8-kor itt volt. 3. Elküldtem a boltba. Pár cuccust kell még venni.

-Vagy úgy. Hát akkor a hal még várhat. Bár meg kéne nézni hogy nem e ugrált el.

-Ez igaz.  -kimentünk a nappaliba ahova Harry a halat rakta. Minden a helyén volt. Kicsit közelebb mentünk és ekkor az egyik hal nagyot csapott a farkával. Mi akkorát ugrottunk meg sikítottunk hogy szerintem még az egész város is zengett tőle.

-Azt a rohatt. Baszki. Szívrohamot kaptam...... -lihegtem.

-Nekem mondod. Én meg bepisiltem.... Na jó csak majdnem.. Na de ez durva volt. -röhögte el magát. -Asziszem hozom a kloffolót neked.

-Nekem? Minek? -Nézek rá meglepedten..

-Hát mondtam. Fejbekólintani... 

-Pfff... Na jó. Add ide. De csak azért hogy lásd milyen bátor tudok lenni.  -na jó igazából féltem de hát csak hülyültünk. Kezembe fogtam a kloffolót. Lassan közeledtem a zacskóhoz féltem hogy megint ugrik egyet. De nem tette. Hátra néztem és láttam hogy Megan is ugyanúgy koncentrál mint én. Még közelebb léptem már lesújtottam volna a zacskóra egy jókorát mikor valaki hirtelen megszólal a hátunk mögött. 

-Hát ti meg mi a francot csináltok??? -megint megijedtem de most ugy hogy még a kloffolót is eldobtam kis hijján múlt hogy nem találtam el vele Harry-t...

-Jesszusom Harry. Szívszélütést kapok miattad. Ma már másodjára. -mondom mutatóujjamat fenyegetően rázogatva. 

-Hát Sam. Legalább neked még száraz a gatyád. -ezzel elindult a mosdóba. Harry és én pedig hasunkat fogva nevettünk. 

-Másodjára csak kiengette.......





Pár órával késöbb..... 

Már mindenki itt van. Kivéve Noah-t. A halakat sikeresen felboncoltuk és megfőztük. És ezt most miért is mondtam többes számba?! Igazából Harry csinálta a dolog oroszlán részét. Na jó ez azért túlzás. Mindent ő csinált. És apa elégedett mosolyát látva jól is sikerült.

-Hmm. Nagyon finom lett. -konstatálta Zayn.



Miután mindenki végzett elkezdtünk ajándékokat osztogatni mindenféle jó kívánsággal. Apa és Megan na meg mindenki örült az ajándéknak. De aki legjobban örült azt nem is kell mondanom. Hát persze hogy Louis volt. Úgy táncolt a tőlem kapott répatortával mintha az élete szerelme lenne. Hirtelen görcsbe rándult a hasam. Gyorsan beszaladtam a mosdóba elfordítottam az ajtó kulcsot lehajtottam a vécé fedelét és ráültem össze görnyedve. Remélem senki nem látta meg. Biztosan a havi ciklusom jött meg. Gyorsan megnéztem de nem az volt. Akkor már csak a kajától lehet. Anyit ettem amennyi csak belém fért. Jajj nagyon fáj. Ekkor kopogtatás hallatszott. 

-Ki az? -kérdeztem.

-Én vagyok az Harry. - halottam rekedtes hangján az aggodalmat. Ezek szerint nem sikerült észrevétlenül kiosonnom. -Minden rendben? Kérlek engedj be... -odanyúltam az ajtóhoz és kinyitottam. Harry belépett és azonnal ölbe vett. 

-Mi a baj? -kérdezte már egyre aggodalmasan. -Falfehér vagy. 

-A hasam nagyon fáj. -ahogy kimondtam azonnal a pólóm alá nyúlt és cirógatni kezdte a hasam. Ekkor egy kis idő mulva izmaim elernyedtek és már csak egy pici szúrkálást éreztem a hasamnál. 

-Így már jobb?

-Igen. Köszönöm. -mondtam. -Senki nem vett észre rajtad kívül? -kérdeztem ahogy ő még mindíg a hasam simogatta.

-Nem. Senki. -de hirtelen az ajtó lassan nyílni kezdett. Istenem mond hogy nem Noah az! Az ajtó rettentő lassan nyílt, de olyan csiga lassan nem hogy kitudjak ugorni Harry szoros öleléséből. Az ajtó mögött egy ismerős pulóver színe jelent meg. Már tudtam ki az. És jól is gondoltam. Az ajtó kitárul és teljes ponpában megjelenik előttem Noah eltorzult arccal nézve minket. Jajjj, most mi lesz?!






*Vera*

12.Rész.- Szerelem?

Sziasztok drágáim!:3 meghoztam az új részt:) remélem tetszeni fog:$















"-Huhh. Jó már megijedtem. -majd megcsókol."


-Gyere menjünk kicsit pihenni.-Szóltam neki és magammal rántottam.Szépen beleestünk az ágyamba.Ő rám esett és pimaszul lopott tőlem pici csókokat.

-Tényleg.Kicsim.Apukád hogy hogy így felbukkant amikor pár éve elhagyott titeket?-Vont kérdőre Noah hisz ő mindent tud a családom életéről.Nem nagyon díjazta hogy itt hagyott minket hisz szeretett és óvott mindentől,azt is tudta apám alkoholista volt és ezért ment el.Csak annyi hogy apu és Noah nem nagyon szimpatizálnak.

-Tudod nem rég apa beálított hogy nagyon sajnálja és...

-Nincs semmi és otthagyott titeket amikor te még pici voltál.Ott kellett volna lennie mint egy felelős szülő aki vigyáz rád.Sam nem úgy ismerlek hogy te csak ennyitől már be adod a derekad.

-Tudom.Ha nem szakítottál volna félbe tovább mondtam volna.Na szóval,apu nagyon beteg és nem sok ideje van már hátra.Remélem hogy ezt te is megérted hogy minél jobban ki szeretném élvezni és tölteni az időt mert kitudja hogy...-Elcsuklott a hangom és szemem könnybe borult.Féltem kimondani.Holnap karácsony és én ilyen állapotba és hangulatba vagyok.Remek..Noah védelmezően átölelt és puszikat hagyott a nyakam mentén nyugtatás képpen.Furcsa érzés de valahogy Harry kezei között biztonságosabban érzem magam.De Noah mégiscsak a barátom.

-Minden rendben?-kérdezte lágy mosollyal az arcán.


-Igen.De még kimondani is szörnyű.-Suttogtam halkan.Ekkor valami zajt hallottunk a hátunk mögül.Hátra kaptuk fejünket és megláttuk Harry-t.4 méterre volt tőlem de még így is láttam a haragot  szemében.De társult hozzá némi féltékenység is.

-Sam?Jól vagy?-Kérdezte és még mindig a páromon tartotta a szemét mint valami biztonsági őr aki meg akar védeni egy rossz embertől.

-Igen.-Mondtam neki majd megcsókoltam Noah-t.Azonnal kiviharzott a szobából.Olyan érzésem van mintha féltékeny lenne Noah-ra.

-Kicsim.Lehet tudni hogy apukádnak mi a baja?-Kérdezte kissé aggodalmasan.

-Rák..Rosszindulatú tüdőrák..-Feleltem.

-Szörnyű.-Csak ennyit mondott.-Szerintem én megyek vissza a szállodába későre jár.-Gyorsan ránéztem az órára és 18:00 mutatott.

-Ilyen korán?-Kérdeztem kicsit furcsálva


-Ő.I-Igen mert ugyanis be kell jelentkeznem mielőtt megvenném a szobát.Tudod ma jöttünk és nem aludhatunk együtt se..-Igen ezt tudtam róla eddig is ő "náluk" míg nem vesz el feleségül addig nem aludhat velem egy ágyba és nem feküdhetünk le.Megértem hisz szülei erre tanították/nevelték és én ezt tisztelem.-Megyek szivem majd holnap találkozunk szeretlek szia.-Nyomott egy hosszú csókot a számra és elhagyta a szobát.Majd bejött Harry.

-Mi volt ez az előbb?-Idegesen vette a levegőt.-Mondott valamit ez a féreg?Megbántott?Esküszöm kinyírom hogyha valamit tett veled.

-Nem Harry,nyugi, nem bántott.

-Akkor?

-Mi akkor?

-Amikor bejöttem miért pityeregtél?


-Tudod...Apáról beszéltünk,hogy nincs sok neki hátra..-Mondtam elszomorodva.Harry arca ellágyult és oda jött hozzám és az őlébe ültett

-Sajnálom.Csak ha megbánt esküszöm kiherélem.-Majd nyomott egy puszit a homlokomra.-Tudd hogy én veled leszek jóban rosszban.Kínos csend következett.Harry egyre közelebb került az arcomhoz,mire feleszméltem 1 hajszálnyi távolság volt köztünk majd pár pillanat múlva ezt az iszonyat pici távolságot is megaszíkotta.Lágyan megcsókolt.Majd hanyat döntött.Ezt nem,ezt most nem.

-Harry.Ne.-Figyelmeztettem halkan.

-Tudom hogy te is akarod.-Mondta és felfelé kezdte húzni a pólómat.

-Harry.Kérlek.Ezt nem lehet,nem szabad.-Mondtam neki és a hangom némi haragot lehetett felfedezni.

-Sam.El kell mondanom valamit.-Felültetett és szembe fordított magával.

-Igen Harry?-


-Sam.Én szerelmes vagyok beléd.-Vallotta be.Még a vér is megfagyott bennem.Hogy Harry?Belém?Szerelmes?Ez képtelenség.Vagy nem?Harry mindigis azokat a lányokat szerette aki kihívóan öltözködtek és legfőbbképpen nem szűzek.Bár szerintem neki az mindegy.Persze én is szeretem Harry-t de nem vagyok belé szerelmes.Igaz kicsit többet érzek iránta mint barátság,mióta itt vagyok.Ez pont olyan mint egy idézet "Több mint barátság,de kevesebb mint szerelem"Így igaz.....................




*Julcsi*

11.Rész.-Karácsonyi bevásárlás

Sziasztok meghoztam a kövi részt.. Remélem mindenkinek jó napja van, illetve volt. Kicsit szomorúak vagyunk hogy csak egyetlen egy olvasónk van aki rendszeresen komizik, neki nagyon szépen köszönjük és remélem (reméljük) hogy továbbra is velünk marad....De azért remélem hogy többen leszünk... :D Na de a szomorkodásból elég.. Már kezd egyre jobb idő lenni. Úgy látszik jön a tavasz és egyre közeledik a meleg, nyaralásokkal, fürdőzésekkel teli nyár. Jajj már alig várom....Na de a beszédből elég.. Jó olvasást kívánok....                     







 ,, Megfogta a karomat és berántott egy fehérnemű boltba.Elkezdte nézegetni a szetteket.-Hmm....Jól állna neked.-Jelentette ki és felvettette kaján vigyorát.

-Menj a picsába Harry.-Keltem ki magamból....."

-Na de tényleg nézd milyen jó. És minden méretbe van az ára is nagyon jó. Kérlek. Akkor mond meg mit szeretnél karira és én meg veszem. Jó?  - Harry mindíg nagyon kedves velem. Vagyis mostanába. Mikor elmesélte nekem apa hogy nincs sok ideje hátra Harry mindvégig velem volt jóban rosszban egyaránt. Nem szomorkodom apa miatt a mának élek és majd ráérek akkor sírni egész álló nap mikor már nem lesz velem, velünk.Addig is rengetg időt töltök vele minden egyes percet kihasználva.

-Jó. De nézd már ilyet a nagyi szokott hordani. -Harry hasát fogva röhög. -Most mit röhögsz? Komolyan mondom. A szekrényébe még tangát is találtam. Nem mintha állandóan a szekrényeibe kutatnák de egyszer kétszer nekem kellett elrakodnom. És ne tudd meg miket találtam még!

-Jajj hagyd abba.. Fáj a hasam. -szólal meg végül.

-Bármit kérhetek? -kérdezem tőle. Közbe kersztbetett karral állok előtte.

-Asszem igen. Attól függ. -néz rám kíváncsi mosollyal a száján.

-Tűz piros ferrari? Vagy egy luxus BMW? Hmm? -Harry kidüllesztett szemekkel mered rám.

-Aztán honnan szedjek annyi pénzt? Ha? Kiraboljak egy bankot? Vagy esetleg 2-3-at?

-Legyen 4 hogy biztosra menjünk. - mondom nevetve.

-Most viccen kívül. Mit szeretnél a luxus kocsikon kívül?

-Nem tudom. Tudod mit? Rád bízom. Csak nehogy nagyi bugyit vegyél nekem. Habár ha belegondolok akkor a nagyinak meg lenne a karácsonyi ajándéka.  -és ebben a pillantban egy kicsi kíváncsiságot éreztem ami félelemmel társult. Kellett nekem mondani ilyet.

-Tényleg komolyan gondolod hogy én tudok valami jó ajándékot adni? Figyelmeztetlek hogy nem vagyok valami jártas az aji osztásban.

-A szándék a fontos. -rá mosolygok. Majd elindulok az üzlet ajtaja felé.

-Akkor megyünk hozzánk? -fordulok vissza. Habár egyértelmű a válasz.

-Aha mehetünk. Kezdek éhes lenni. -és abban a pillanatban ahogy kimondja egyszerre korran meg a hasunk.Ezen jót nevetünk majd felajánlja hogy elvisz reggelizni. Én nemet intek azzal a kifogással hogy ma én főzök. Igazából nem is volt kifogás tényleg főznöm kell.


Fél órával később.

Mielőtt hazaértünk volna bementünk egy kis ABC-be hogy megvegyem az ebédhez való cuccokat. Meghívtam Harry-t is hogy csatlakozzon az ebédhez.  Tejfeles csirkét csinálok csőtésztával ami Megan és Noah kedvence. Ma Noah is velünk ebédezik. Már nagyon régen láttam és hiányzik is. Szóval minden főzési tudományomat be kell vetnem hogy lekenyerezzem. Úgy egy óra múlva kész is volt a kaja. Megkóstoltam és nagyon finomra sikeredett. Legalább is remélem. Megan és Harry megterítettek amíg én a konyhában sürgölődtem hogy délre végezzek az ebéddel. Mikor a tésztát megkevertem egy kicsit hogy ne égjen le az aljára,valaki hátulról átkarolta a derekam amitől nagyon megijedek és ugrok egyet. Hátrafordulok és Noah áll a hátam mögött nevetve.

-Szia kicsim. Látom megijesztettelek. Bocsi. - majd egy puszit nyom az arcomra. Én ezt egy szájon csókkal viszonzom.

-Szia. -érzem ahogy a szám sarkai felfelé futnak és majdnem a fülemig érnek.Úgy mosolygok mint a tejbe tök.  -Már nagyon hiányoztál.

-Te is nekem.  -mondja és szenvedélyes csókba kezdünk. Hirtelen Harry jelenik meg az ajtóban.köhint egyet::

-Bocsi a zavarásért. De kilyukad a gyomrom és kopog a szemem. Mi lesz a kajával? -szétválunk majd azt mondom Harry-nek hogy mindjárt kész már csak a tésztát kell kiszűrnöm a vízből. Ezzel Harry kimegy és hallom hogy leül az asztalhoz. Fuhh néha olyan mint egy gyerek. Sőt jóval rosszabb.

-Mi jót főztél?  -szagol a levegőbe.  -Hmm. Nagyon jó illat van. Csak nem az amire gondolok? -felemeli a fedőt majd bele pislant majd széles mosoly ül ki az arcára. Imádom mikor így mosolyog.  -Te egy angyal vagy.   -jelenti ki majd segít kivinni a kosztot.Ahogy a konyhából a nappaliba sétálunk apát látom meg az asztalnál ülve. Nem tűnt fel mikor bejött.

-Szia apu. Hát te meg mikor jöttél? -kérdezem kis kíváncsisággal.

-Hello. Úgy 10-15 perce. -néz az órájára. Apa méregetni kezdi Noah-t. Jól szemügyre veszi.  Jó hogy nem áll fel popót szagolni mint a kutyák! Jajj de hülye vagyok hisz nem mutattam be neki Noah-t. Hogy is felejthettem el.

-Öhm. Apa! Ő itt a barátom Noah. -mutatok szerelmemre.

-Örülök hogy megismertelek, fiam. -ráz kezet Noah-val. Majd oda hajol és a fülébe suttog valamit amit én sajnos nem hallok. Noah arcán egy kis félelem látszódik. Vajon mit súgott neki?



Pár órával késöbb.

A főztömet mindenki megdicsérte miután belakmároztunk. Apa úgy negyed órával később távozott. Majd Megan úgy döntött hogy felhívja Niall-t hogy jöjjön el hozzánk. Addig is beszélgettünk még egy kicsit az asztalnál.

-Noah! Mit súgott apa az előbb? -kérdem tőle.  -Ugye nem mondott semmi rosszat?

-Jajj nem. Csak azt mondta hogy ha fájdalmat okozok az egyetlen kicsi lányának kalapáccsal töri szét a mogyoróimat. - kitőr belőlem a nevetés. Szóval ilyen amikor egy apa ádázul védi a lányát. De Noah egyáltalán nem nevet.

-Édes! Apa nem fog bántani. Csak ezt úgy mondta.Nem lesz semmi baj. - oda megyek hozzá és egy puszit nyomok a homlokára.

-Huhh. Jó már megijedtem. -majd megcsókol.






*Vera*