BUÉK!!!!!!!!
Sziasztok! Meghoztam az új részt így újév alkalmából. Olyan jó hogy végre vége ennek a balszerencsés 2013-as évnek. Egyre közeleg a nyár bár még jó pár hónap. Remélem jó karácsonyotok volt. Nekem nagyon is az volt. :) Aztán végre itt van az újév is. Egyetek malacot meg lencse főzeléket hogy szerencsés legyen a 2014-es év!! Bár én nem szeretem a lencse főzeléket. :/ Nem is hablatyolok tovább. Szerencsés új évet mindenkinek! Alkoholos szilvesztert!!!!!!! :) És ha megengeditek egy versel búcsúzom mert hogy ez az utolsó rész ebben az évben! :) :D
Disznó sivit, petárda robban, részeg feje a padlón koppan.
Róka család a wc-ben, Lagzi Lajcsi a TV-ben.
Több címet ide nem tudok,
Boldog Új Évet Kívanok!!
Róka család a wc-ben, Lagzi Lajcsi a TV-ben.
Több címet ide nem tudok,
Boldog Új Évet Kívanok!!
Apa?! Ez csak egy rossz álom. Hogy kerül ide? Mégis mit keres itt? Ki mondta meg hogy itt vagyok? Az utolsó kérdésre tudtam a válszt. Biztos találkozott anyuval és ő mondta meg a címem. De miért mondta volna meg neki?! Hisz tudja hogy mióta apa elhagyott minket azóta megvetem. Hallani sem akartam róla semmit és most sem. De most nagy hirtelen felbukkan és én itt állok előtte megdermedve szótlanul. Most mit tegyek? Rohanjak oda hozzá mint ha misem történt volna? Vagy csapjam rá az orrára az ajtót miközben azt kiabálom hogy soha többé nem akarom látni? De kíváncsi voltam hogy mi a csudának kelett itt hagynia engem, minket?
-Miért jöttél?-kérdezem végül. Apa lehajtja a fejét aztán ezt mondja.
-Rendbe akarok hozni mindent amit az életben elrontottam. -felemeli a fejét és mélyen belenéz a szemembe. majd fojtatja. -Vissza akarlak kapni téged kislányom.-az utolsó mondat hallatán egy szúrást érzek a szívemben. Már nagyon rég nem mondta ezt senki nekem anyun kívül.
-Már túl késő helyre hozni a dolgokat nem gondolod?-vetem oda neki. Újra lehajtja a fejét és ezt mondja.
-Tudod pár napja megbetegedtem és.....
-Nem érdekel hogy mi történt veled. -kezdem a rágalmazást kicsit erősebb hangon. -Jó néhány éve elhagytál minket és most azt hiszed hogy mintha misem történt volna a karjaidba ugrók? Ha ezt hitted nagyon nagyot tévedtél. -tudom hogy meg kellett volna hallgatnom. De ő sem hallgatott meg mikor kiskoromban elhagyott bennünket és könyörögtem neki hogy maradjon de ő elment a meghallgatásom nélkül. -Tudod, majdnem minden éjjel sírva feküdtem le miattad mert én hülye abban bíztam hogy reggel mikor felkelek itt leszel újra velünk és újra minden a régi lesz. De egy csomószor kellett beletörődnöm hogy nem jössz vissza hozzánk hogy már nincs apám. -erősnek szerettem volna mutatni magam de a könnyeim csak úgy ömlöttek a szememből. -Ezt már rég elszúrtad tudod? És ezen változtatni nem tudsz. De mond csak miért is hagytál el? Ha erre válaszolsz el is mehetsz.
-Ezt te nem értheted.
-És miért nem? 17 éves vagyok. Miért nem érthetem? -már már zokogtam. Harry egyszer csak mellém lépett és támasztásul átkarolt mert éreztem a lábaimban a zsibbadást és a menstruációs fájdalmaim is előjöttek.
-Figyeljen uram. Most nem jókor jött. Nagyon kérem most menjen el. -Harry az ajtóra mutatott.
-Miért mi a baja a kislnyomnak?
-Nem vagyok a kislányod. -nyögtem fájdalmasan. -Menj innét! -láttam hogy az apám hátra fordul és elmegy. Mikor elhagyott minket ugyanígy lépett ki az ajtón. Harryt szorosan ölelem magamhoz. Mire ő hirtelen felkap és a szobába visz. Még mindíg iszonyat görcsöl a hasam.Harry óvatosan letesz az ágyra majd mellém fekszik és megint simogatni kezdi a hasam. Harry lélegzet vételeire terelem a figyelmem így legalább lekötöm magam és nem gondolok a fájdalomra. Megkönnyebbülök mikor a has izmaim elengednek és már nem érzem a fájdalmat. Harry is érzi ezt és megkérdezi hogy hozzon e valami inni valót. Én azt mondom "igen egy teát légyszíves". Ő felpattan és kimegy a konyhába. A gondolatim hirtelen apa fele terelődnek. Nem tudom elképzeli miért hagyott el minket. Anyu nagyon jó háziasszony még veszekedni is alig hallottam őket. Na jó azért volt pár nagyobb civakodás azon hogy apa nem tud leszokni az italozásról. Anyu próbált segíteni de apu nem engedte. Soha nem engedte. Pedig anya mindent megtett hogy boldog legyen az egész kis családja. Otthonokat nézett apunak hogy ott majd leszokik. Nem olyan agyturkász otthonok voltak. Hanem egy olyan otthon ahol egy csomó alkoholista él akik le akarnak szokni a piázásról. Emlékszem egyszer elmentünk megnézni egy ilyen otthont apa tudta nélkül. Nekem nagyon megtetszett. Az emberek megbeszéltek mindent. Elmondták hogy miért akarnak leszokni hogy mien amikor berugnak és hogy mennyire szeretnének már leszokni.
-Sam, jól vagy? -összerázkódom az ijedségtől mikor meghallom Harry hangját. Tulságosan belemerültem a gondolataimba.
-Igen, jól. Köszönöm hogy itt vagy mellettem. Ha nem lennél itt kitudja mi történt volna. -Harry leteszi a gőzölgő teás csészét az asztalra majd szorosan átölel.
-Én mindíg itt leszek melletted csajszi.
A napok múltak. Megan haza jött Nielltől. Igazából nem sokat mondtam neki a történésekről csak annyit hogy apám felbukkant és hogy ha kopog ne nyissa ki neki az ajtót. Apa minden egyes nap eljött de én egyszer sem nyitottam ajtót neki. Míg egy nap Harry kért rá hogy nyissam ki az ajtót és engedjem beszélni mert valami nagyon fontosat szeretne mondani nekem. Kétes érzések gyötörnek. Nem szeretem az apám de valahol legbelül azt érzem hogy mégis szeretem átakarom ölelni hogy aztán soha ne tudjon itt hagyni engem és anyát. De az utálat mégis erősebb.
- Sam. Figyelj rám egy kicsit. -kezdi Harry újra meg újra mikor Megan kilépett az ajtón Niellel kézen fogva. -Apád jót akart nektek mikor elhagyott. Elmesélte nekem miért is ment el. De neked fél elmondani mert biztosra vélte hogy mégjobban eltávolodsz tőle. Ettől fél a legjobban. És nagyon kár hogy nem hallgattad meg amit a betegségéről akart mondani.
-Mégis mikor beszéltetek? -kérdezem tőle vádaskodóan.
-Utána mentem az egyik nap. Kíváncsi voltam hogy mi történt hisz te nem mondtál semmit. -ez igaz volt. Nem voltam hajlandó sem Megannak sem Harrynek beszámolni mindenről ami kiskoromban történt. -Meg akarja szerezni a szeretetedet újra.
-Ó. Most jut eszébe? Ehhez már túl késő nem gondolja?- karbatett kézzel ülök a kanapén.
-De ezt ő is tudja. És azt is tudja hogy a multon nem lehet változtatni.
-Örvendek!-felpattanok a kanapéról és elkezdek fel le járkálni. Már tiszta idegbeteg leszek ha Harry nem hagyja abba.
-Na jó. Megígértem neki hogy nem mondok semmit de most a helyzet megkívánja. -ő is feláll karjaimat megfogva megállít és mélyen néz a szemembe. -Az apád rosszul lett az egyik héten és a kórházba megállapították hogy rákos. Rákja van Sam ami már nem gyógyítható. -a hírtől éreztem ahogy a vér eltávozik az arcomból. Elsápadok. Az nem lehet! Ha Herry nem fogna biztos elesnék. Lassan vissza ülünk a kanapéra és Harry fojtatja. -Azért akarja hogy vele légy mert nem akar úgy meghalni hogy a lány aki a saját vére az ő kislánya utálja. Érted már?
Pár órával később már jobban voltam. Most már értem miért van itt. De azt nem értem hogy miért hagyott el minket. Mert akkor mikor elhagyott még a rákja sem alakult ki. A gondolataimat félbeszakítja a kopogtatás ami minden egyes nap elhangzott.
-Engedd be. -szólok oda Harrynak akinek az arcára büszke mosoly terül szét. Félek hogy mi fog következni. Apa belép a szobába és leül az ágy szélére. Harry kimegy a szobából. Engedem hogy apa kezdjen el beszélni.
-Szóval először is azt akarod tudni miért hagytalak el titeket ugye? -én csak bólintok. A hangja semmit sem változott az évek során. Mindig is emlékeztem rá. -Azt biztos tudod hogy mindíg is bajom volt az italozással. És amit nem tudtok az az hogy nem csak ittam hanem drogoztam is. Balhém is volt belőle nem egyszer és nem is kétszer. De volt egy nagyobb is. Ami miatt el kellett hagynom titeket. Egy nagy drogos embernek ígértem 5 kiló anyagot. De nem tudtam beszerezni. És hogy titeket ne találjon meg és ne bántson elmentem. -könnyek gördültek le az arcáról le a paplanomra. -Sikerült elvezetnem tőletek. És sikerült odaadnom az anyagot is de az egy egész évbe tellett. Mikor felszabadultam ígéretemből már nem tudtam vissza menni hozzátok úgy néztem ki mint a halottak. A sok drog és az italozások teljesen tönkre tettek. Egyedül éltem. Már nem azért ittam mert jobb kedvet akartam csinálni magamnak hanem mert hiányoztatok. Iszonyatosan hiányoztatok. És pár hete megbetegedtem. Elájultam az utcán. Nem mintha egyszer sem ájultam el. Valaki értesítette a mentőket. Bevittek a korházba. Ott meg állapították hogy vakbél rákom van amin már nem segíthet senki. Mindent helyre szeretnék tenni mielőtt meghalok. -az én szememből is könnyek csorogtak. Végül oda hajoltam apához és jó szorosan megöleltem. Holnapután karácsony a szeretet és a megbocsájtás ünnepe.
-Nagyon hiányoztál apa.
-Te is nekem kicsim. -együtt ültünk sírva egymást ölelve. Mindíg is erre vágytam.......
*Vera*
-Sam, jól vagy? -összerázkódom az ijedségtől mikor meghallom Harry hangját. Tulságosan belemerültem a gondolataimba.
-Igen, jól. Köszönöm hogy itt vagy mellettem. Ha nem lennél itt kitudja mi történt volna. -Harry leteszi a gőzölgő teás csészét az asztalra majd szorosan átölel.
-Én mindíg itt leszek melletted csajszi.
A napok múltak. Megan haza jött Nielltől. Igazából nem sokat mondtam neki a történésekről csak annyit hogy apám felbukkant és hogy ha kopog ne nyissa ki neki az ajtót. Apa minden egyes nap eljött de én egyszer sem nyitottam ajtót neki. Míg egy nap Harry kért rá hogy nyissam ki az ajtót és engedjem beszélni mert valami nagyon fontosat szeretne mondani nekem. Kétes érzések gyötörnek. Nem szeretem az apám de valahol legbelül azt érzem hogy mégis szeretem átakarom ölelni hogy aztán soha ne tudjon itt hagyni engem és anyát. De az utálat mégis erősebb.
- Sam. Figyelj rám egy kicsit. -kezdi Harry újra meg újra mikor Megan kilépett az ajtón Niellel kézen fogva. -Apád jót akart nektek mikor elhagyott. Elmesélte nekem miért is ment el. De neked fél elmondani mert biztosra vélte hogy mégjobban eltávolodsz tőle. Ettől fél a legjobban. És nagyon kár hogy nem hallgattad meg amit a betegségéről akart mondani.
-Mégis mikor beszéltetek? -kérdezem tőle vádaskodóan.
-Utána mentem az egyik nap. Kíváncsi voltam hogy mi történt hisz te nem mondtál semmit. -ez igaz volt. Nem voltam hajlandó sem Megannak sem Harrynek beszámolni mindenről ami kiskoromban történt. -Meg akarja szerezni a szeretetedet újra.
-Ó. Most jut eszébe? Ehhez már túl késő nem gondolja?- karbatett kézzel ülök a kanapén.
-De ezt ő is tudja. És azt is tudja hogy a multon nem lehet változtatni.
-Örvendek!-felpattanok a kanapéról és elkezdek fel le járkálni. Már tiszta idegbeteg leszek ha Harry nem hagyja abba.
-Na jó. Megígértem neki hogy nem mondok semmit de most a helyzet megkívánja. -ő is feláll karjaimat megfogva megállít és mélyen néz a szemembe. -Az apád rosszul lett az egyik héten és a kórházba megállapították hogy rákos. Rákja van Sam ami már nem gyógyítható. -a hírtől éreztem ahogy a vér eltávozik az arcomból. Elsápadok. Az nem lehet! Ha Herry nem fogna biztos elesnék. Lassan vissza ülünk a kanapéra és Harry fojtatja. -Azért akarja hogy vele légy mert nem akar úgy meghalni hogy a lány aki a saját vére az ő kislánya utálja. Érted már?
Pár órával később már jobban voltam. Most már értem miért van itt. De azt nem értem hogy miért hagyott el minket. Mert akkor mikor elhagyott még a rákja sem alakult ki. A gondolataimat félbeszakítja a kopogtatás ami minden egyes nap elhangzott.
-Engedd be. -szólok oda Harrynak akinek az arcára büszke mosoly terül szét. Félek hogy mi fog következni. Apa belép a szobába és leül az ágy szélére. Harry kimegy a szobából. Engedem hogy apa kezdjen el beszélni.
-Szóval először is azt akarod tudni miért hagytalak el titeket ugye? -én csak bólintok. A hangja semmit sem változott az évek során. Mindig is emlékeztem rá. -Azt biztos tudod hogy mindíg is bajom volt az italozással. És amit nem tudtok az az hogy nem csak ittam hanem drogoztam is. Balhém is volt belőle nem egyszer és nem is kétszer. De volt egy nagyobb is. Ami miatt el kellett hagynom titeket. Egy nagy drogos embernek ígértem 5 kiló anyagot. De nem tudtam beszerezni. És hogy titeket ne találjon meg és ne bántson elmentem. -könnyek gördültek le az arcáról le a paplanomra. -Sikerült elvezetnem tőletek. És sikerült odaadnom az anyagot is de az egy egész évbe tellett. Mikor felszabadultam ígéretemből már nem tudtam vissza menni hozzátok úgy néztem ki mint a halottak. A sok drog és az italozások teljesen tönkre tettek. Egyedül éltem. Már nem azért ittam mert jobb kedvet akartam csinálni magamnak hanem mert hiányoztatok. Iszonyatosan hiányoztatok. És pár hete megbetegedtem. Elájultam az utcán. Nem mintha egyszer sem ájultam el. Valaki értesítette a mentőket. Bevittek a korházba. Ott meg állapították hogy vakbél rákom van amin már nem segíthet senki. Mindent helyre szeretnék tenni mielőtt meghalok. -az én szememből is könnyek csorogtak. Végül oda hajoltam apához és jó szorosan megöleltem. Holnapután karácsony a szeretet és a megbocsájtás ünnepe.
-Nagyon hiányoztál apa.
-Te is nekem kicsim. -együtt ültünk sírva egymást ölelve. Mindíg is erre vágytam.......
*Vera*
